Van választásod! III. – Kineziológia

A kineziológia a görög kinesis (mozgás) szóból származik, jelentése: mozgással foglalkozó tudomány.
A mozgás az izmokkal hozható kölcsönhatásba.

Talán nem is gondolnánk, hogy sejtjeink, így izomsejtjeink is információt képesek tárolni, egészen a születésünk előtti időktől, a fogantatásunktól kezdődően.

Életünk során szerzett minden tapasztalat lenyomatként megmarad testünkben, az egyes helyzetekben pedig  akaratlanul is ezeket a viselkedési mintákat elevenítjük fel, és annak megfelelően cselekszünk.

A bennünket érő ingerekből -melyek lehetnek jók és rosszak is-, származó hatásokat, benyomásokat az izmok elraktározzák. A negatív élmények egy idő után feszültséghez, stresszhez vezetnek.
Az izmok emlékezése minden hasonló helyzetben előhívja a korábbi negatív érzést.

A kineziológia a stresszoldás módszerét alkalmazza. Az információk felszínre hozatalát izomteszteléssel végzi, melynek során megmutatkoznak a problémák vagy betegségek valódi, mögöttes okai.

A módszer különféle korrekciókat alkalmaz, melyek oldják a stresszt, a negatív blokkokat és helyreállítják a szervezet egyensúlyát.
Elolvasom: itt

Van választásod! II.

Ha a keleti ember gondolkodásmódjából indulunk ki, vagyis hogy a dolgok ok-okozati összefüggésben állnak egymással, és működik a karma (hatás-visszahatás) törvénye, akkor máris egy láncolat tárul elénk.

Hiszen a dolgok nem értelmetlenül megnyilvánuló végzetként keresztezik utunkat és gáncsolnak el, vagy éppen eredményesen segítik előbbre jutásunkat, hanem egy visszavezethető eseménysorozat részeként bukkannak fel életünkben.

 Amit tettünk, annak édes vagy keserű gyümölcseit megkapjuk öröm vagy üröm formájában, de a választás szabadsága, lehetősége mégis fennáll.

Nincs mentség, mert attól függetlenül, hogy most miként döntünk, múltbéli tetteink következményeit úgyis meg kell majd tapasztalnunk, nem tudjuk ezeket semmissé tenni, kikerülni vagy a megúszásukra játszani. Azaz a múltért meg kell fizetnünk.

De a jelenben ismét lehetőségünk van döntést hozni arról, hogy milyen körülmények és értékrend szerint kívánjuk élni életünket, és ezzel egyidejűleg arról is, hogy milyen helyzetben fogjuk a múlt jó vagy rossz (vissza)hatásait, -hozadékát vagy hordalékát- fogadni és ebből a tanulságokat levonni.

Ha félünk döntést hozni, mert nyomaszt azok esetleges rossz kimenetele, következménye, súlya, s ezért inkább passzívan hagyjuk, hogy a dolgok helyettünk történjenek, ha sodródunk az árral, ha a legapróbb kockázat elkerülése végett mindentől elzártan élünk, az vajon tényleg a javunkat szolgálja?

Melyik jobb: egyáltalán nem dönteni vagy rosszul dönteni?

Elolvasom: itt

Van választásod! I.

Sokszor halljuk azt a beletörődést, tehetetlenséget sugalló mondatot, hogy: nem volt más választásom. Tényleg igaz ez?

Ha nyugati szemmel közelítünk a kérdéshez, akkor azt látjuk, hogy az egyén önmaga megvalósítására törekszik, életét minél teljesebb formában kívánja élni és irányítani, határozott elképzelésekkel rendelkezik a világról, saját komfortjáról, mások megítéléséről, élete során pedig szükségszerű módon folyton választásokat hoz, kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetekben.

 
Azonban a meghozott döntésekkel kapcsolatban sokszor kétségei támadnak, s szívesen felülírná utólag azokat, vagyis visszatekintve másként cselekedne.

Kit hibáztat mindezért? Önmagát ritkán szokta, hiszen akkor be kellene látnia, hogy mostani megítélése szerint akkor rosszul döntött vagyis ő maga felelős ezért a „rossz” döntésért.

Mi hibás hát? Természetesen a körülmények. A nem megfelelő helyzet, melyben ő maga nem is dönthetett volna másként, csakis ezen a módon.

Így az ebből eredő minden következmény most már ennek a „hibásnak” vélt döntésnek tudható, ez okozza a szenvedését, fájdalmait, rossz közérzetét.

Biztos, hogy rosszul döntünk? Létezik olyan, hogy rossz döntés?
Elolvasom: itt